Hammurapi, Babilon királya: Hammurapi a Kr. e-i II. évezred legkiemelkedőbb alakja volt.Mezopotámiában létrehozott birodalma rövid életű volt ugyan, de meghatározta folyóköz életét. Uralkodása alatt Babilon vált a Folyóköz központjává minden tekintetben. Kr. e. 1787-ben elfoglalta Urukot és Iszint, majd három év múlva Rapiqumot és Malgiumot. Ezek után kb. 20 évet a templom és csatornaépítésnek szentelt. Uralkodásának 29. évében győzelmet aratott Elám, Subartu, Gutium, Esnunna és Malgium seregei fölött is. A következő évben Mári és Esnunna segítségével meghódította Larszát. Két évvel később Márit is legyőzte, majd 1757-ben teljesen le is rombolta. 1755-ben elfoglalta Esnunnát, így legyőzte az utolsó erős városállamot Mezopotámiában.

Hammurapi törvénygyűjteménye: Hammurapi nemcsak hódításai, hanem ítéletgyűjteménye („törvénykönyve”) révén vált híressé. Hasonló törvénygyűjteményt előtte már több mezopotámiai uralkodó is létrehozott, például Uruk királya, Sulgi, Iszin királya, Lipit-Istar és Esnunna királya, Dadusa. Ítéletgyűjteményének célját Hammurapi a következőképpen határozta meg: „hogy az igazság az országban felragyoghassék, a gonosz, s elvetemült kiirtassék, és hogy a hatalmas a gyöngét meg ne károsíthassa”. Az igazságot keresőket arra bátorította, hogy az ítéletgyűjteményt vizsgálva találják meg az ő esetükhöz legjobban illő jogi döntést. Az ítéletgyűjtemény 282 paragrafusa sokféle tárggyal, köztük kereskedelmi joggal, családjoggal, vagyonjoggal, rabszolgákra vonatkozó rendszabályokkal, valamint illetékekkel, árakkal és bérekkel is foglalkozik, de mint törvénykönyv se nem teljes, se nem átfogó mű.

Hammurapi törvényeiben le van írva az óbabiloni társadalom szerkezete. A csúcson a király foglalt helyet, aki beleszólhatott és bele is szólt királyságának minden ügyébe. Alatta három társadalmi réteg volt: az awílum (akkádul: ember) vagy szabad ember, a muskénum, akinek pontos helyzete bizonytalan, de aki valamilyen szinten függött az államtól, végül pedig a wardum, vagy szolga. A szolgák azonban alanyi jogon birtokolhattak tulajdont, és úgy tűnik, gyakran jobb életet éltek, mint az awílum réteg némely tagja, akiknek saját magukat, vagy gyermekeiket el kellett adniuk rabszolgának, hogy kifizethessék adósságaikat. Kölcsönök esetén az árpáért, ami kenyérgabona volt 33%, az ezüstért pedig 20% állandó kamatot kellett fizetni. Az awílumnak is voltak állampolgári kötelezettségeik, alkalomadtán adót kellett fizetniük, vagy be kellett vonulniuk katonának a királyi hadseregbe. Az ítéletgyűjteményben szó van még a csatornarendszerről, a földművelésről, a templomi és az állami vagyon védelméről. A monogám házasságot pártolta, tiltotta a rokonok házasságát. Rögzítette a jegyességi szerződésre, a jegyajándékra, a válásra és az örökbefogadásra vonatkozó szabályokat.

A gyűjtemény egy közel két és fél méter magas zöldesfekete dioritsztéléről ismert, amelyet egy francia régészcsoport élén J.-V. Scheil talált meg 1901-ben Elám fővárosában, Szúzában. A párizsi Louvre-ban található.